kerekerd'eux

a korban, meg az én hozzáállásommal, én már sok mindenen nem lepődök meg, irtó nagy elvárásaim nincsenek embertásaimtól, úgy gondolom mindig, de aztán csak jön egy-egy olyan nap, amikor mégis pofánvág és ledöbbent az emberek önzősége és az a könnyedség, amivel másokat szemrebbenés nélkül kihasználnak. Mondjuk nagyonkorábbi önmagammal ellentétben, ezeken én most már pillemód át tudok lendülni és nem hagynak bennem nyomot, megmosolygom és megyek is tovább.