de annyira nem akarok elment itthonról és hülye p. lett belőle és okoskodik ember lenni, mert az ilyeneket ki nem állhatom. És nem háborgok, de ezt most ki kell fújnom. Elmegyek itt valahova vásárolni, fizetni szeretnék, megkérdezik kedvesen, hogy hogyan szeretnék fizetni vagy én kedvesen kérdem, hogy kártyával tudok-e, akkor pedig megkérdezik, hogy érintősen szeretnék fizetni vagy sem. A kártyát soha nem veszik el tőlem. Még az otthoni rendszert nem szoktam meg.
Bemegyek a Teréz körúton a rossmannba, hogy ott hagyjak nekik egy valag pénzt tisztítóeszközökre. Az itteni bankkártyámmal akartam fizetni, amin valóban van érintős jel, de úgy van megcsinálva, hogy külföldi helyeken nem használjuk ezt a funkciót, valamint van pénz limit is az érintőshöz, amit viszont a tisztítószerpakk jól meg is haladott. Veszem elő a kártyát, a nő veszi elő a gépet, majd kikapja a kezemből a kártyát, “érintős, ugye?” és már teszi is oda lehúzni a kártyát. A megkérdezésem nélkül! Egyáltalán hogyan jön ahhoz, hogy kiveszi a kezemből? És a beleegyezésem nélkül lehúzza érintősen, anélkül, hogy megkérdezné. Mondom neki, hogy nem, nem érintős. Neki ezt ne mondjam már, mikor ott van a kártyán a jel. Lehúzza, visszaadja a kártyát. És már nyomja is az arcom alá a kártyaolvasót, hogy adjam meg a pinkódomat. Ki van írva rá, hogy mustassam be a kártyát vagy adjam oda vagy nem tudom pontosan. Kérdem a nőt, hogy hova írjam a kódot? Hát ide! De nem néz oda, csak tartja az orrom alá továbbra is a leolvasót. Mondom neki, nem tudom ide írni, mert azt kéri, hogy adjam oda a kártyát. Na akkor aztán végképp kiakadt, hogy akkor ez mégsem érintős?? Áh, bele se mentem. Fizettem. Állt halomban a cuccom, még elpakolni sem volt időm, már tolta is rám a következő ember arcápolási szereit, keveredve a domestosommal, de ezeket meg már megszoktam. Viszont mondom, pont ilyen okoskodó nem akarok lenni, így aztán ezt itt leírtam és vége hatszáz. Inkább írok arról, hogy jöttek kikötni a villanyt, sokkal jobb és vidámabb történet lesz, ígérem!
Leave a Reply