meg ugye közölte, hogy ő akkor hetedikével lép. A tesóm felment nyolcadikán, hogy kifesti a lakást, a bérlő oda is adta neki a kulcsokat. A modern világ pár dolgát azért bírom, pl. hogy egyből videósan körbejárt a tesóm és közvetített, ahogy belépett a lakásba. Vízipipa. Egy extra kanapé. Egy extra asztal. Az általa bevezetett tévé kábelei mindenfelé. A digiinternetem eltűnt, helyette neki volt valami más, de visszaköttetni ááá, azt nem. A hűtő tele cuccal. Ó mindenre volt válasza. A bútorokat azért hagyta ott, mert az új srácnak biztosan kellenek. Na bocs és tőlem nem akarta volna megkérdezni? De ha mégsem kell a fiúnak, akkor ki kell dobni őket. Meg se kérdezem az új srácot. Úgyhogy nemsokára valaki ingyen kaphat egy frankó kanapét, mert felteszem a jófogásra, ha tényleg nem viszi el. A kaját a hűtőben azért hagyta ott, mert az a szokás, hogy hagynak ott az új lakónak. Megfőzött valami leves, ki tudja hány napos, már összeszáradt rukkola, fél tubus pörköltkrém és ilyenek. Ezekkel tervezte köszönteni az új lakót, ejj. A vízipipát meg, ja ő már nem használja, de én próbáljam ki, olyan jó. Viccbajnok.
ezt itt napokkal ezelőtt írtam. Időközben rengeteg víz lefolyt a Dunán, mesélek sok szórakoztatót. Most már ülök a gyertyafénynél, felmosva, minden kimosva, az utolsó zsák szemetét is levittem a másodikról, beleértve a vizipipáját .. Na, de nem szaladok előre, voltak itt érdekes napok, elmesélem.
Leave a Reply