kerekerd'eux

avagy kerekerdő


a fő gond az volt velem, hogy nem mondtam nemet. Vagy csak ritkán. Először is a munkakörből kifolyólag, furcsa is lett volna mindig nemet mondani, másodszor meg bocs, ilyen a természetem, tökre szeretek nem nemet mondani és másokon segíteni és megoldani lehetetlen helyzeteket. Ezt megbeszéltük, hogy miért nem jó ott a munkában. Viszont a magánéletemben meg néha ez átmegy balekbe, elég rendesen.

Egy óra múlva indulok a karácsonyi vásáros standomat megcsinálni, kicsit sík vagyok, mert este meg egy születésnapot kell fotóznom, minimális fényben, hogy a rossebnek vállalok el ilyeneket. Szóval van idegállapot, ja, miközben az ember megjön a patikából és magyarázza, hogy nézd meg, ez a brexit, már a rendes gyógyszeremet sem kapom, csak kisebb kiszerelésben, meg ezekek mik? Ezek is új gyógyszergyártótól vannak, na ilyen eddig nem volt, ez is a brexit. Mondtam neki, hogy legalább a hétvégére nyugodjon le (eléggé megviseli ez a brexit dolog megmondom őszintén)

Na. Nagyon szeretem a kovászos kenyeret. Tegnap délután beállít a szomszéd csaj egy kovászos kenyérrel. Gyönyörűség. Mondja nekem, hogy a kisvárosunkban süti egy lány, lehet tőle rendelni, kérem-e ezt. Mondom hát persze. Mivel tartozom? Semmi, semmi. Hát én meg örültem, meg hát azért zavarban is voltam, de hát jóvan, egy kenyeret kibír ő is. Aztán egyszer csak, te Éva, ha átküdök egy file-t, azt ki tudnád nekem holnapra nyomtatni? Hát perszeee.. Na mondom hoppá, kiugrott a nyúl a bokorból, egyébként ez nem hozott volna nekem kovászoskenyeret.

Szóval mindjárt menni kell a vásárt elkezdeni összerakni, a szomszéd csaj egyébként a főszervező, de árul is, koszorúkat, ahhoz kell neki a poszter. Pár órája már ráírtam, hogy küldje már a file-t. Na megjött a levél, amiben két file lapult. Az egyik, amire megkért, de a másik, bájdövéj, ezt 20 példányban ki tudnám neki nyomtatni még mellé? És ekkor jött be az ember és mondja nekem, hogy és persze te megint nem mondtál nemet. De hogyan a pcsába, amikor mindjárt menni kell, szerencsétlen hol tudná máshol kinyomtatni, mondom én. Nem tudom, hogy ez már a balekság kategória-e, de ha beállít egy jó barátnőm, akkor én nekik bármit, még százpéldányban is, de tudom, hogy ez a csaj csak akkor jön, ha kell neki valami, tehát akkor mégis balekság.

Na megyek pakolok, hozzak már képeket, van minifenyő is, üvegben, az erdőben húztam ki, a fenyő gyökere nem megy mélyre, kicsit skandinávos lesz a standom.

Posted in

3 responses to “a munkahelyemen”

  1. mesemondo Avatar

    Ebben a témában (nemet mondani) nekem óriási segítség volt Henry Cloud és John Townsend Határaink című könyve. Keresztény szerzők, de ha ezt félreteszed, amennyiben ez a része nem érdekel, szerintem kifejezetten hasznos.
    Mióta alkalmazom a könyvben tanultakat, amik egyébként a belső meggyőződésemet erősítették meg, csak kellett egy lökés, hogy ki is tudjam mondani, szóval azóta, meg amióta konfliktuskezelést is tanulok, egészen más a világ. Elképesztő nagy szabadság úgy élni, hogy nem mások használják az energiámat, hanem én magam.

  2. eva_nemeth Avatar

    köszönöm szépen, hűdejó! már meg is találtam és alig várom, hogy elolvassam.

  3. Nyirati Rita Avatar
    Nyirati Rita

    persze, igazad van. csak közben meg azt is érzem, hogy érezte ő is ezt a dolgot, ezért már eleve kenyérrel ment, hogy meghálálja. nem volt jó a felütés, fordított sorrendben elegánsabb lett volna, de ezt meg neki kell még tanulnia ….
    (nem szoktam ennyit kommentelni, de most pihenek 20 percet – a blogoddal – és egyből úgy éreztem, folyik az ész a fejemből)

Leave a Reply

Discover more from kerekerd'eux

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading