kerekerd'eux

csak gyűszűvirág, májustól egész nyáron, utána meg dália lesz. Meg még több cékla. Aztán ennyi. Kicsit elég volt már itt, azt hiszem mindkettőnkek mehetnéke van. Meg aztán jön a brexit, március, mindjárt itt. Mindenki mindig azt mondja, hogy de hát téged nem fognak úgysem elküldeni. Hát az teljesen hidegen hagyna, egyébként. De akarok-e én ezek után maradni? De azért csak tervezem a kertet, azt mindig. Az ember meg szedi a szilvát, ezerrel. El is teszi, a fagyasztóba, sütéskészen, én majd csak előkapok téli sütéshez. Ma mindenféle (testi) fájdalmak kerítettek hatalmukba, így agyagozás után nem igazán bírtam dolgozni, teszek veszek, szortírozok, mi a szrért teszek el egy doboz kábelt, régiegeret, régi headset micsodát, még a cégtől, minek? Még a régi jegyzetfüzeteim is megvannak azokból az időkből, de az is, minek? Melyik ablakból mennyi fér egy palettára, minden kis sz-r kisokos iratom, de az is minek? Na, ilyenek menjenek a kukába. De az öregapám által negyven éve készített lábrötlő, ami még hangot is ad ki, ha valaki feljön a lépcsőn, kettő az egyben, csengő és lábtörlő, az például miért kerül kidobásra, amikor negyven évig senkinek nem sem szúrta a szemét, most az anyámnak az is, hirtelen. Na, mindegy is. Megyek, szortírozok tovább.