azt kell mindig, nagy baj nem lehet. Most pont nem erre gondolok, ami ma este lesz, hogy megyek rajzolni, botanika rajzkurzus, ginnel. Nem gondoltam, hogy elmegyek rá, de a szomszéd csaj szervezi, az, akinek megcsináltam a felvételijét az állásra, ahonnét most egy év után felmondott, miközben kétszeresére bővítik a házukat és mondja, hogy fogalma sincs, hogy miből fogják kifizetni, ki érti itt néha a népeket, na ő, mivel a cégénél szerzett nekem pár fotós munkát, gondoltam, hogy támogatom és így elmegyek erre a privát szervezésű eseményére, mert ezzel akar majd foglalkozni. Itt lesz a faluban a kertészetben, a svédlánnyal lesétálunk majd együtt, jót szórakozunk biztosan. Ez a szomszédépítkezés egyébként, ez teljesen elvette a kerttünktől az elzártságát. Ahol kint ebédelni-vacsorázni szoktunk, na ott már konkrétan látják a tányérunkon a kaját, pedig nem a rögtön, hanem a kettő-három szomszédék terjeszkednek, terrassed, így egyszerre ketten, hogy azzal is csökkenjen a kiadás, de Éva, el sem hiszed, olyan boldog vagyok, tizenkétezerből meglesz az új konyha. Eh. A szomszéd néni, aki hatvanhat éve él itt, szegényt baromira megviseli, hogy mellette hirtelen dupla akkora lett a ház és a teraszáról konkrétan egy hatalmas falat lát már, nem a kék eget. Csinált már ez a csaj privát eseményt, valami wellness jógás nap volt, megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni fotózni, cserébe kapok egy ingyenes belépőt. Hát nem tudom, hogy hogy képzelte, melyik kezemben fogom a fényképezőt, miközben éppen lefele néző kutyát próbálok megjógázni. Na mindegy, mondtam, hogy nem. Néha annyit szórakozok ezeken az embereken. Gondolom ők meg rajtam, hogy nálam a party drink még mindig a tea, hihi.
Viszont mondok ennél érdekesebbet. Megkaptam az első külföldi felkérésemet. Nem az, hogy innét azt mondja egy lap, cég, akárki, hogy menj el külföldre és fotózz le nekünk valamit, hanem a külföld írt, hogy menjek oda, mert én kellek nekik. Úgyhogy ha augusztus, akkor Normandia.
Leave a Reply