kerekerd'eux

kell rá, majd reggel kimenni járni, jó korán, a határba’, hagyni kell, hogy megcsapjon a búza nyári száraz illata, aztán jöhet az új nap. Jövök megyek a házban, majd bőgök egy sort, hogy miért itt vagyok, miért nem én ápolom a mamát, aki egyébként is hova tűnt, hova vitte a parkinson, hova lett a kertje és az anyám miért vágat ki minden fát? Mindjárt megyek fotózni egy kurzust, ahol a Katalin meg a Vilmos esküvői virágosa tanítja majd a népet. Én meg dokumentálom azt. Ez a két világ, ami a fejemben keveredik sokszor, teljesen felőröl.