kerekerd'eux

máshova írjam le, mert az embernek nem mondhatom el, az már biztos. Elmentem a barátnőmmel egy kutyakörre. Nagyon jó helyekre tudunk elmenni, ez is szuper volt, a két kutya tökjól kijön egymással, bár a Henry úgy nagyjából tojik mindenki fejére az első pár perc után. Hatalmas domb, körbe szépkilátás, a Temzével a háttérben. Igaz, hogy itt még pont nem jártam vele, de sok kutya szaladgált és körbekerített rész volt, national trust, házak a szélén, ők meg gondolom amúgy sem akarnak beszaladgáló kutyákat, úgyhogy megnyugtatott a kerítés. Az egyik részen, úgy egy óra járkálás után, volt egy pad, leültünk, szépkilátás, napsütés. Még gondoltam is, hogy milyen jól néz ki már a kutya a dombon és a háttérben az a sok szép minden. Egyszer csak volt a dombon, nincs a dombon. Én nem láttam, hogy hova visz vagy milyen meredek, semmit. Mikor már egy idő után nem jött, mondom megnézem mi van. Hát addigra már lent volt az egyik kis kapunál és ment is ki rajta, szépen az útra.. A szívem is megállt, de közben ezerrel szaladnom kellett le a meredek dombon, ami sáros is volt, kiabáltam utána, de semmi nem hatotta meg, csak ment. Ment egy nő kifelé, majd jött egy fehér kocsi, na mondom kész, megfogják és elrabolják:) ez volt a legnagyobb félelmem, nem is az autók. Mire végre leértem és szerencsére ott is találtam, rázta a hátsóját meg csóválta a farkát, sőt, még javasolta is, hogy menjünk másfelé inkább, de ne visszafelé. Húúú, még mit kap azért, hogy utána vissza kellett másznom arra krv dombra, alig bírtam levegővel. Ja, utána még cserébe meghömbölgött rókaszrban, jó illatosban, na sebaj, jól bevágtam egy kád vízbe, azt meg ő nem szereti. Azóta meg alszik. Hát kidőlt az aranyom.