na az van! a puha pléd alatt, tűz mellett, gyertyák, pont ilyennek képzeltem el a hétvégét, a hosszú hét után, mondtam is a kutyának, hogy ugye, de szerencsések vagyunk, ő meg én, gondoltam. Délelőtt a templomba mentem, holnap aratás ünnep lesz, csak egy kis mise este, aztán evészet a faluházban. Szóval a templomot díszítettük, majd az éva megcsinálja az oltárt, mondja a farmer anyja, aki azt hiszi, hogy ő itt a főnök, de higgye csak, ha neki attól jobb, úgyhogy odaadta az oltárt, alkossak amit akarok, kétoldalról, hatalmas, látványos, remélem jövőre kapok kisebb feladatot. Aztán beírós voltam, valami templomokat lejárós bringás nap volt ma, de sokan nem jöttek, egy órát én is őrködtem, hogy aláírok meg matricát adok annak, aki a mi templomunkat is érinti, de nem jött senki, így megteáztunk, megsütiztünk, mert azt meg egy család csinálta, vagyis az ikrek, olyan tizennégyek lehetnek, az ógörög a kedvenc nyelvük, annyit mondok és nem viccelek. Egy csomó sütit sütöttek, a bejött pénzen pedig mennek majd Görögországba, felét meg odaadják a templomban, rendesek. Az ember is átugrott, mert megkértem kedvesen, meg a szomszédnéni, aki négy hete még a kórházban volt és alig tudott menni, most meg már vezet, kocsit, de azért holnap mise előtt menjek be érte és vezessem át az úton, gyalogolni nem megy olyan jól. A múlt héten végre rávette magát, hogy vegyen egy mosógépet, mert eddig, egész életében, kézzel mosott. Februárban lesz kilencven éves. Na ilyen ez a szombat. (Meg mosás, takarítás, de nemfőzés, maradékgulyás. Igenjó lett.)
Leave a Reply