itthon. Esik az eső, hálisten, rengeteg bent a munka, fotós is meg takarítós, az ember meg gulyást rendelt vacsorára, hát legyen. Megjártuk Belgiumot, aztán egy távoli fotózás, pikkpakk, ezerháromszáz kilómétert vezettem szeptember kettő óta, hát mit ne mondjak, jól esik most csak majd a boltig elmenni. Meg aludni, mert reggel korán kelés, végre kiadódott az izabella, szerződést aláírni, visszaküldeni, gyorsan, időre. A lány, aki kiveszi, ezerkilencszázkilencvennyolcban született. Szerintem elírták, nem tudom szóljak-e nekik, ilyen nincs. Ugye? Namindegy. Tea van, szakadjon az eső, a henteshez esőkabátban is el tudok menni, meg kenyeret is venni, pedig minden nap kovászt tervezek gyártani, hogy majd, na de majd télen, pékséget indítok, ellátom a falut kenyérrel, a farmról lesz tojás, ki se kell mozdulni.
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Posted in akármi
4 responses to “végre”
-
Neeeem, ilyen tényleg nincs :)) és ráadásul nem ovis, hanem önálló és lakást vesz ki? Örület 🙂
-
most mondd meg 🙂 (szerintem a pasija veszi ki neki, hoppá, remélem nem valami szexbarlang lesz ott! 😀
-
-
Szerintem sincs, Vica. Pláne, hogy csak 9 évvel idősebb Máténál…
-
hú Bea ..
-
Leave a Reply