egy család, akiket sokszor fotóztam otthon. Minden alkalommal természetes volt, hogy nem fizetnek érte. Aztán egyszer feltették a fészre, hogy a régi, de szuper tévéjüket odaadnák, ötezer forintért. Ez kb 3-4 fotózás után volt ez már, ahol 70db kép nem volt elég nekik fotózásonként (na én sem vagyok normális ám), sőt voltak olyan elvárások, hogy menjünk Ausztriába, amikor például két napot voltam otthon, abból halál természetes lett volna (nekik), hogy fél napot Ausztriában töltök a fotózásukkal, természetesen ingyen. Nem bántom őket véletlenül sem, mert én ezt elvállaltam és a kislányuk meg egyébként is bearanyozta a fotózásokat, na mindegy. Szóval felkerült a fészre, hogy van ez a tévé. A tesóm mondja, hogy milyen jó lenne az a Mamának, oké, vegyük meg. És perkáltuk az ötezrest, nem volt kérdés, de részükről sem volt, hogy nesztek, vigyétek, hamár..
Szóval azért az évek során sokat tanultam. És amíg a Velux fizette a felszerelésem árát (hülyén fogalmazva, persze nem ők, hanem én, kemény verejtékes munkával, brühü), addíg azért, meg balekságomra hivatkozva, tudtam ilyeneket csinálni. Már nem. Két hete volt egy háromnapos fotózásom, egy fontot nem láttam még belőle, mindjárt megy is a reminder. Van itt egy jó kis írás erről az egészről, nagyon tetszik, kiteszem.
http://pinewoodweddings.com/hu/2017/07/17/miert-fizetsz-hozzaadott-ertek/#more-13795
Leave a Reply