kerekerd'eux

itthon! véget ért a péntek, amit végigbőgtem, szombaton úgy néztem ki, mint a mosott valamicsoda, és nem pont akkor kértem meg a fotósbarátnőmet, hogy csináljon rólam új képet? Hát, gratulálok, magamnak. Szóval oda utaztam, majd vasárnap Oxfordba, megbeszélni ennek a már elmúlt konferenciának a dolgait és szembesülni vele, hogy amikor azt mondták, hogy nem sok fény lesz, akkor nem vicceltek, sőt. Aztán bejártam Oxfordba, héttől hétig napjaim voltak, úgy néztem ki, mint a mosott valamicsoda, de ez a fáradtság ezerszer jobb fáradtság, mint amikor hülye emberek hülyeségeitől fáradtam le. Így aztán mára délig alvást terveztem (ilyen még nem volt, de most szívesen kipróbáltam volna), viszont a kutya hatkor az arcomba ült és csóválta a farkát és dobálta magát körbe, imádtam, úgyhogy vittem gyorsan egy körre, azóta meg mosok, takarítok, mintha karácsony jönne legalább, de inkább vihar (remélem!), úgyhogy addig csak száradjon minden.