a szomszédék két gyerekére, vagyis a kicsi (egyéves) percre pontosan le van fektetve minden este háromnegyedhétkor és már alszik, reggelig, a nagynak (ötéves) holnap nincs iskola, így nézhetett valami szörnyelem animációs szrt, utána kellett csak lefeketnem, de előtte még olvastam neki, szerencsére – talán elnyomta az agresszívanimációs hülyeséget, és azt mondja, hogy ő fél a sötétben. A szülők születésnapibuliba mentek, de lemondta a babysitter, én meg úgyis email megválaszolást és egyéb ilyet terveztem ma estére, így mondtam, hogy persze, meg jól jön a zsebpénz, miután a piacon ma kilenc új cserepet találtam, dehogy új, régiek. Az ember azt mondta, hogy nézzek rájuk, nézzem őket és kérdezzem magamtól: kell nekem ez? Én meg ránéztem, és mondtam, kell nekem ez? Na, így jöttek a cserepek haza, majd leltározok. Egyébként pedig minden második percben Itália lázban égek és nagyon lelkiismeretesen és lelkesen készülök az előttem álló nagy feladatra. Napos napok képek jönnek.
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Posted in akármi
Leave a Reply