a hétvége. Ültem a kertben, a padon, a napon, vettem be a napfényt, teával, Krakkó útikönyvvel. A bejáratnál rámoltam kicsit, hogy a postás be tudjon jönni, mert csak kerülgeti a zöldeket. Van egy tuja, de minek?, ahhoz várom a láncfűrészest, jöjjön, intézze el, ne zavarja a szememet és a feljövetelt a lépcsőn. Aztán reggelre jött a fagy, bemelegítés a lengyel mínuszokra. Hóvirágtengerben is fürödtem, mondjuk nem fetrengtem benne, de nagyon kellett nézni, hogy hova lépek. Az embertől kaptam kalácsot. Meg influenzát, de azt pikkpakk legyűröm és nem viszem magammal az útra.
Leave a Reply