elbűvölő az ember bélyeggyűjteménye. Nem az amit még gyerekkorában kezdett (azt majd húsvétkor megnézzük a skótpadláson), hanem amiket azóta szedett össze, hogy ismerem. Mindig mondta, hogy talált magyar bélyegeket itt meg ott, de engem soha nem hozott lázba, oké, jóvan. Aztán elkezdte, hogy vesz kereteket és összerakja őket. Majd. Mivel most ilyen pakolós, rámolós, rendtevős…

elbűvölő az ember bélyeggyűjteménye. Nem az amit még gyerekkorában kezdett (azt majd húsvétkor megnézzük a skótpadláson), hanem amiket azóta szedett össze, hogy ismerem. Mindig mondta, hogy talált magyar bélyegeket itt meg ott, de engem soha nem hozott lázba, oké, jóvan. Aztán elkezdte, hogy vesz kereteket és összerakja őket. Majd. Mivel most ilyen pakolós, rámolós, rendtevős…

is áttettem wordpress-re, miután egyszer csak eltűntek a bloggerben a képek. meg amúgy is. sokkal jobb itt. szóval itt lesz: https://evanemethphoto.wordpress.com/

is áttettem wordpress-re, miután egyszer csak eltűntek a bloggerben a képek. meg amúgy is. sokkal jobb itt. szóval itt lesz: https://evanemethphoto.wordpress.com/

az a hó, maradt is belőle, de éppen csak porcukor, mellé fúj a sarki szél, teával próbálok átmelegedni. Legyen tél, kell a kertnek az is. Februárban Auschwitzba megyek, ott is hideg lesz, kegyetlen lesz, és még a tea sem fog átmelegíteni. Készülök rá, ahogy csak tudok. És nem a meleg ruhákra gondolok, egyáltalán nem. És mégis,…

az a hó, maradt is belőle, de éppen csak porcukor, mellé fúj a sarki szél, teával próbálok átmelegedni. Legyen tél, kell a kertnek az is. Februárban Auschwitzba megyek, ott is hideg lesz, kegyetlen lesz, és még a tea sem fog átmelegíteni. Készülök rá, ahogy csak tudok. És nem a meleg ruhákra gondolok, egyáltalán nem. És mégis,…

(dehogy is, mert valahogy csak elviseltem) fejfájással küzdöttem egész nap. Ha a havat harangozza be, akkor egye fene, megéri, majd mondom, hogy megérte, szenvedni, amikor majd állok kint a szakadó hóban. Hú de várom.

(dehogy is, mert valahogy csak elviseltem) fejfájással küzdöttem egész nap. Ha a havat harangozza be, akkor egye fene, megéri, majd mondom, hogy megérte, szenvedni, amikor majd állok kint a szakadó hóban. Hú de várom.