kerekerd'eux

még a lapokat, mielőtt megy dolgozni, mondtam az embernek, igyekezzen. Még feladom amit fel kell, bedobom a faluba azt a huszonhármat, amit csak a szűk körnek dobunk be, szűk, öö. Amikor a múltkor írt a nő, akivel a faluház kertjét rendezem, hogy halasszuk el a tervezett kertrendezést, mert ő aznap díszít fát és írja meg a lapjait, na és akkor mi van, gondoltam, utána miért nem ér rá? Most már látom, hogy erre kell egy nap, főleg, ha valaki őslakos és nagyon profin űzi a képeslapozást. Nálam az a legfontosabb, hogy bélyeg legyen itthon, hogy a falu postaládájába be tudjam őket dobni (és ne kelljen kocsiba ülni és elmenni a postára), amikor kell, bélyeg első osztály itt, főleg azért, mert a karácsonyi idén vörösbegyes. Bélyeg Európába, bélyeg Amerikába, kékmatrica, oda kell figyelni. Most eljött az az idő is, hogy az idei ügyfeleknek is küldök, de abba kis képet is tettem, de össze ne keverjem, hogy kinek mit. Mondom én, hogy fontos, nagy feladat ez.