voltak eléggé hajszálőszítő pillanatok. Például. Van (volt) nekem otthon egy bankszámlám. Amihez volt egy telefonszámom, amire utaláskor szoktam kapni a jóváhagyó kódot. Már fizetés nem ment rá, de csináltam egy fundamentát és azt arról vonták le. De már az is lejárt egy ideje, viszont a pénzhez semmilyen formában nem tudtam hozzájutni, csak ha otthon voltam. Utalni nem tudtam, mert a telefonszám, amit a jóváhagyáshoz megadtam, lejárt, mert nem használtam, elvette a témobil és átadta egy gyengeképességű srácnak, aki nem értette, hogy miért üzenek neki, hogy írja már meg azt a kódot, amit éppen most kapott az otptől, hogy hadd tudjak már utalni, de nem vágta. Na mindegy. Az otp azt mondta, hogy bemehetek a hivatalos nyomtatványaikkal a londoni követségre, ahol igazolják, hogy én vagyok én, aztán akkor ők megváltoztatják a számot. Egyébként nem. Mert akkor pont egy ideig nem mentem haza. Nade, majd akkor most, pont jó, mert a számláról át tudom utalni a foglalót, mert majd jól bemegyek és megváltoztatom a telefonszámot (amihez előtte be kell szerezni egy magyarszámot*), meg az ügyvédet is abból fizetem, szuper. Igen ám, de indulás előtt látom, hogy lejárt a bankkártyám. Mama mondja, hogy oda márpedig új kártya nem jött. Király. Na mindegy, valami majd lesz. Mire pénteken hazaértünk, már nem volt nyitva sehol otp, így zéró dolgot tudtam ezügyben intézni. Viszont hétfőn délre volt megbeszélve az ügyvéd, miközben a vonat csak 11-re ért be Pestre, és még közben a lakást is meg kéne nézni, aztán együtt menni az eladóval aláírni a szerződést (na majd erről is írok). Ja, és közben felvenni a pénzt az ügyvédnek, ami pikkpakk lenne, ha lenne érvényes bankkártyám és nem kellene bankba menni. Sikerült elintézni, hogy egy barátunk felvitt minket Pestre, így 10-re megérkeztünk. A Keleti mellett volt is egy mini otp, ahol éppen egy külföldi egyetemistát próbáltak hárman megérteni, így egyik ablak sem halad, csak az óramutató ment előbbre. Mikor végre sorrakerültem, elsírtam, hogy nem kaptam új kártyát, de kell a pénzem, azonnal. Hát akkor írjak egy panaszlevelet. Neee. Oké, mondja a csaj, ad pénzt, majd online intézzem el. Rohanás a lakást megnézni (minden szuper, erre most ki se térek), indulás az ügyvédnőhöz, de előtte igyunk gyorsan egy kávét. Legalább egy órát késtünk, én hívtam a nőt, hogy késünk, de nem vette fel, utána meg lecseszett, hogy mit gondolok én, ő külföldi számot nem vesz fel. (na majd erre is kitérek egyszer, a félelmetes ügyvédnőre).
* és igen, van olyan ember, akik otthon tartanak egy extra telefont, a külföldről hazaérkező testvér-gyerek-unoka, az én esetemben a barátnő szabad használtára, amíg az(ok) otthon tartózkodnak)
Leave a Reply