elindultunk jobbra, de jobbról jöttek az agarak, Henry ilyenkor azonnal vissza, na de mondom jó, ne tojj be, megyünk másfelé. Mentünk át a framon, de nem a kijelölt úton, hanem csak úgy bele a mezőkbe, hú, de marha jó volt. Próbáltam nem arra gondolni, hogy idegbajos vagyok (még mindig vagy már megint?) a munkától, hogy este kilenckor jön az ihlet, hogy dolgozzak már, akár csak egy órát és akkor majd másnap jobb lesz, de másnap mondom már, hogy nem jobb, de azért csak jobb, mert ezek a reggeli séták igenjók. Ma meg elmegyek munkaután Temzepartra kávézni, na ugye. Úgyhogy mentünk ott föl a földeken, tele mezei nyúllal, fácánnal, hétre itthon voltunk az egy órás sétából. Azt mondja az ember, hogy vegyek már egy normális cipőt és/vagy táskát, sőt, menjek el ruhát venni a hétfői céges megjelenésemre, hát nem ment el az eszem, hogy a hétvége drágai perceit ruhavásárlással töltöm, bár a tiszacipőmet így lassaan öt év után, csak le kéne cserélni, de megígértem az embernek, hogy a hétfői előadásomon azért nem abban jelenek meg.
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
Leave a Reply