Fekete a kő,
pereg az eső,
elesik a ló.
Meztelen a tér,
nem lepi be dér,
nem esik a hó.
Szövöget a köd,
fátyollal beföd,
elvész az irány…
Csalfa zene hív,
eltéved a szív,
eltéved a lány.
Ki odaki jár,
belepi a sár,
mint lapot a szó.
Ki melegen ül,
álomba merül,
semmire se jó.
A toll hevesebb!
Felsír az ecset,
megremeg a húr…
Lepereg az év.
Közeleg a rév.
Közeleg az Úr.
Bede Anna
Leave a Reply