Most lengén ring a maszlag tárt virága:
párálló illat bódítja az estét.
Araszos virágtölcsérekbe bújnak
a szőrös és kövér éjjelilepkék.
Fűszálak hegyén harmat imbolyog.
Csuromvizesen cidriznek a tücskök.
A tágas égen zúgva ível át
egy zilált, zöldsörényű égi üstök.
Kihűlt a nagy nyár lüktető szive,
de, mint a gyíkok, kő alatt kivárja,
amíg fehérré forrásul a fény –
és akkor búvik ismét napvilágra.
Szabó T. Anna
Leave a Reply