meleg nyár van ám. Lehet a fűben feküdni, huszonötfoknál nincs több, de jajj milyen jó, bőrmelengetős. Reggel a fű nagyon harmatos, gumicsizmás, de aztán már mezitlábas (vagy mesztéllábos). Hétvégenként azért szoktam húzni normális lábbelit is. A kiskutyával rengeteg kalandunk van, baromi értelmes, pont ezért veszélyes is, de mókás, mikor jobbra kérem, hogy jöjjön, akkor ő csakazért is balra, aztán amikor már jó messze vagyok tőle, lohol utánam, meg tudnám zabálni, de ahelyett inkább adok neki valami finomságot. Szteroidokon van éppen, mindenféle falatért ölni tudna. Tanítom mindenre, hogy majd amikor a skót hegyek mélyében leszünk, távol mindentől, akkor is tudjon viselkedni, mert végre mi is hurrányaralunk, nemsokára, kutyástúl, hálózsákban.
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
Leave a Reply