jó volt hazajönni, hetven felkiáltójel. Nem azért, mert sok szép tulipánnal várt az ember, meg egy nagy kancsó nárcisszal. Tavasz van. A hóvirágok már nincsenek, de fél perc és csupa nárciszsárga lesz a sufni oldala. Henry-vel jó sokáig aludtam ma reggel, szét tudnám cincálni a kis majmot. Öreg vagyok én már a napi három óra alvásokhoz. Kell nekem csöndes idő is, amikor csak kinyitom valamelyik verseskönyvemet, vagy kiülök a kertbe csöndet hallgatni. Viszont a hétvége jól sikerült, nagyon kedves találkozásokkal, jófej gyerekekkel. Igazán szerencsés vagyok a barátaimmal, csöppcsöpp, de tényleg.
Vasárnap újra távozom, hogy aztán ahogy visszaérek már pakoljunk is, én már csak két hetet töltök ebben a házban. Pont, amikor tele tavaszillattal a kert, de az új is tavasszal lesz tele, kezdődik megint valami új. Nem is olyan rossz ez, igazán.
Vasárnap újra távozom, hogy aztán ahogy visszaérek már pakoljunk is, én már csak két hetet töltök ebben a házban. Pont, amikor tele tavaszillattal a kert, de az új is tavasszal lesz tele, kezdődik megint valami új. Nem is olyan rossz ez, igazán.
Leave a Reply