az ember az almafát. Nem volt már más választás, alatta a virágoskertem meg a szomszéd terasza, elég nehezen megközelíthető, de szakadásig almával. Osztályoztam őket, az ember gondoskodott az első osztályról, a másodból meg lereszeltünk jó sokat, fagynak már. A vacsorába is tettem almát, a november country livingből szedtem a receptet. Szóltunk a bamba szomszédnak, hogy kóstolta-e már az almáját (pont mint a mi fánk), néz ránk olyan hülyén, aztán távozott be a házba, az alma meg majd rohad le. Mint a másik szomszéd gyönyörű szilvája, már bánom, hogy nem mentem át lelopni. Francba.
Leave a Reply