kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Month: March 2013
-
a fejemben a nyár, újra ötórai kelés. Vagy csak az utazási izgalom. Vagy csak mindenféle más izgalom. Fél centire vagyok attól, hogy mindent felborítsak, minden elképzelhetőt, ami most van. Pár hete neki is álltam, de győzött a lelkiismeretfurdalás, mint annyi sokszor az elmúlt három évben. Fél centire a komfortzóna szélétől, tudom, hogy a túloldalon egészen…
-
a fejemben a nyár, újra ötórai kelés. Vagy csak az utazási izgalom. Vagy csak mindenféle más izgalom. Fél centire vagyok attól, hogy mindent felborítsak, minden elképzelhetőt, ami most van. Pár hete neki is álltam, de győzött a lelkiismeretfurdalás, mint annyi sokszor az elmúlt három évben. Fél centire a komfortzóna szélétől, tudom, hogy a túloldalon egészen…
-
Iszapos tóbólszáz karika száll,a hétfejü sárkányodalenn pipál,folyton füstölhét fekete szája,fűzfagyökérbőlhét öblös pipája,békalencsébőlvágott dohánya,vitizök-levébőlhét hálósapkája.Amikor haragos,kavarog a katlan,hét pipakupakjanagyot csattan. Weöres Sándor
-
Iszapos tóbólszáz karika száll,a hétfejü sárkányodalenn pipál,folyton füstölhét fekete szája,fűzfagyökérbőlhét öblös pipája,békalencsébőlvágott dohánya,vitizök-levébőlhét hálósapkája.Amikor haragos,kavarog a katlan,hét pipakupakjanagyot csattan. Weöres Sándor
-
a vers már volt, kétezernyolcban. Ma szakad a hó és az eső felváltva, versnapot tartok, beültem a könyvespolc alá, azt le se írom inkább, azt a Fekete Sándort Isvtánt, ami meg is ríkatott, na jó, az utolsó versszaka ez: “Bolond ember újra bolyong rég elhagyott utakon, Okos ember nem keresi hol tűnt el a régi…
-
Alszol, csukott szem zárja magányodatkintről. De álmod forgatagán belülszínek fakadnak mint virágokés alakok kavarogva úsznak, nem hagyva nyugtod: sok rokon, ismerősés ismeretlen bolygat a változósíkságon, erdőn, hegyvidéken,hab-tarajon, kocsi-járta utcán, míg végre űrbe száll az egész világ,nincs színe többé, hangja meg arca sincs,némán s vakon futó spirálishol hazajutsz a felébredéskor. Weöres Sándor
-
a vers már volt, kétezernyolcban. Ma szakad a hó és az eső felváltva, versnapot tartok, beültem a könyvespolc alá, azt le se írom inkább, azt a Fekete Sándort Isvtánt, ami meg is ríkatott, na jó, az utolsó versszaka ez: “Bolond ember újra bolyong rég elhagyott utakon, Okos ember nem keresi hol tűnt el a régi…
-
Alszol, csukott szem zárja magányodatkintről. De álmod forgatagán belülszínek fakadnak mint virágokés alakok kavarogva úsznak, nem hagyva nyugtod: sok rokon, ismerősés ismeretlen bolygat a változósíkságon, erdőn, hegyvidéken,hab-tarajon, kocsi-járta utcán, míg végre űrbe száll az egész világ,nincs színe többé, hangja meg arca sincs,némán s vakon futó spirálishol hazajutsz a felébredéskor. Weöres Sándor