ez a kutya kikészít engem. Az embernek még oké, fél nyolckor kilép az ajtón, a következő fél nyorckor belép. A közte lévő időt, áhh. Tegnap a híres türelmem is kezdett már fogyni. Mára már jobb volt, de azért is, mert két hét után végre jó a mosógép, ezt is belefoglalom a hálaadási listámba. Amikor az ember itthon, akkor persze nem sorakozik állandóan az ajtóban ez az ördögállat, hogy ki akar menni. Reggel viszem negyven percre, jót tesz nekem is munka előtt, még sötét kint minden, ráadásul ma még szakad is az eső, de jól esik így is, most már kutyaszaroszacskót sem felejtek el vinni magammal. Na reggel, meg munka után is egyszerre, nagy séta (ennyi emberrel, mint most, kutyával sétálva, még soha nem beszélgettem itt). Próbálok néha nagyon nem tudomást venni róla, próbálom elhinni, hogy tényleg nem éhes, amikor éhenkórászként bedugja a fejét még a sütőbe is, olvasok okosságokat kutyanevelésről, adjon az ég még türelmet, néha azt hiszem, hogy nem itt a helye nálunk, közben pedig nagyon imádjuk, megválni biztosan nem tudnánk tőle, meg hát azért na, két nap után nem adom még fel, persze, hogy nem. (most meg a kanapén szuszog.. késsz)
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Posted in akármi
8 responses to “hát”
-
Lessz ez meg jobb is. Mi januarban fogadtuk orokbe a spanyolul beszelo kutyankat, meg azon a heten elkezdtunk vele jarni az amerikaiul beszelo kutyaiskolaba, de mara mar azt is tokeletesen erti hogy “helyedre” meg hogy “kesz a vacsora” :)Ha van lehetosegetek elvinni ott helyben, szerintem nektek is jot tenne par ora a kutyaiskolaban. Felteve hogy jo az oktato es megfogadjatok a tanacsait 😉
-
köszi a biztatást, Zsuzsa! mindenképpen visszük kutyaiskolába, korábban is tanították (még a menhelyen) és nagyon élvezte. Persze kiakaszt néha, de nem mondtam, hogy pl. a “sit”-re nagyon hallgat, sőt, reggel, amikor megyünk sétálni, már nyugisan ülve várja a pórázt 🙂 Éjjel meg sem mukkan, alszik, mint egy kisangyal. Már a hűtőbe sem teszi be a fejét, hamar megtanulta, hogy azt nem szabad:)
-
Hűha, én is épp gondolkodom, hogy beszerzek egy kutyt…de most kicsit elbizonytalanodtam :))Majd számolj be mindenről részletesen, hogy alakulnak vele a dolgok! 🙂
-
Adelanna, ne is gondolkozz tovabb, mindenkeppen szerezz be egyet!! A legjobb dolog:) Amikor bekuporodik melled a kanapen vagy amikor dolgozik a szekem alatt alszik – olyan tundergolyo. Meg irto okos, mindent megtanul egyszerre 🙂 Es a falu tobbi kutyajaval is jol kijon:))
-
Hát jó. :))
-
“ennyi emberrel, mint most, kutyával sétálva, még soha nem beszélgettem itt”… isten hozott a klubban… :)és tényleg, lesz ez még jobb is… :)nálunk sétáltatáskor többen ismerik a kutyát mint minket 🙂 a kutyának köszönnek először, kérdezem mindig az embertől, ez ki volt, erre ő, nem mindegy a Balu ismeri, előbb került fel a kutya fényképe fészbukra, és úgy , hogy nem mi töltöttük fel, és ha beteg vagy valami baja van, ugyanúgy fogsz majd aggódni mintha embergyerek lenne… úgy hidd el… 🙂
-
A kanapé… Szóval valahol ott kellene meghúzni a határt, mert a kutty nem macs, és ha a kanapéra szabad, akkor neki minden mást is szabad, amit ti csináltok, és a végén már ő akar lenni a falkavezér, és ez nektek sem lesz jó, de neki sem; a túl nagy felelősség frusztrációt szül, meg labilis idegrendszert, de ezt majd úgyis elmondja a kutyaoktató… Akkor csináljátok jól, ha már a falatot is ki lehet venni az eb szájából és sosem ő akar előttetek menni az utcán… Amikor már tuja, hogy ő a beosztott és te/ti a főnökök, onnantól világosak neki a határok és azokon belül boldogan él és még boldogabban tesz a kedvetekre, mert a kuttyok alapból ezt szeretik a legjobban…
-
Ágicza, mintha egy Cesar Millan könyet olvasnék! Teljesen egyetértünk ám. Azért ám nálunk kutyauralom, messze nem, meg hálisten nagyon jó traininget kapott eddig is, és mi is visszük már. Köszi a tanácsokat, nagyon tetszenek és a cél mégjobban.
Leave a Reply