Millen hülék azér az emberek. Fölépíttenek mindent, röpülőket csinyának, osztá meg rá akargyák dobni az atombombát.
Te, kiséva, millen jó, hogy kigyüttem a röptérre, má mindenkinek elmesítem, máma is háromnak, de én nem is tunnék oda elmenni, mer ippe az Évának mondtam, hogy az egyik helen a személyigazolványt köll bedugnyi, másik helen valami pappirt, meg a csomagot lemíretni. De igen szíp a röptér, igen szíp.
Dijót meg majd adok nektek ollant, ami egísz, nem darálom le, osztá el nassúhattyátok. Ippe nem is tudom ki mondta, hogy kitesznek egy kis tálba dijót, osztá amikor elmennek mellette, csak bekapnak egyet osztá elnassújják.
Te, most meg azt a golót eszem ám, amit te hoztá, azt a csokit. Bemenek a spájzba, na mondok ebbe meg mi van ollan karikák vannak a dobozán, lehet, hogy virág? Osztá kinyitottam, burítottam jól a markomba, na most azt rágcsálom, de ez igen finom! (maltesers:)
Leave a Reply