Itt a tanyán
verseket olvasok fel a fáknak,
s a fák ettől rügyet bontanak.
Itt a tanyán
őszinte dalt súgok a szélnek,
s néhány másodperc múlva a szomszédban elmeséli.
Itt a tanyán
jelzőimtől borzonganak a füvek az árokparton,
s nekem tapsol a jegenye.
Itt a tanyán
leveti fűzös városi lábbelijét
és a dülőúton mezítláb jár az ének.
Ladányi Mihály, Helyszín
Leave a Reply