a szigetről. A csendből. Alig láttunk embereket, akiket láttunk, ők is csend-széptáj szeretők voltak. Eszméletlenül gyönyörű volt ott a természet, de ott élni, folyamatosan az járt a fejemben, hogy te jó ég, hogy tudnak itt emberek élni. És még csak nem is volt nagyon sziget, nem volt távol mindentől, és mégis. Nagy szerencsénk volt, mert ott mindig esik, de soha nem lehet tudni, hogy mikor. Felmentem az Old Man of Storr-hoz, kétszer áztam bőrig, (az ember és a kutya ide nem jöttek fel) de mindkétszer még és már lent, fent csak az alacsonyan ülő felhők voltak, köd, tökéletes hangulat, pont így szerettem volna oda eljutni. Annyira el voltam munkával havazva indulás előtt, hogy még abba se gondoltam bele, hogy esetleg egy túranadrágot vegyek. Komolyan, nem tudom hol járt a fejem. Még pénteken dolgoztam, de oda már csütörtökön elmentem, így szerda este gyorsan rendeltem egy nadrágot online, szerencsére ippe pont jó lett. Pár héttel korábban meg az ember rendelt magának a Decathlonból vízállót, kérdi, hogy nekem is kellene-e, hát persze, hogyne, na így lett tökéletes felszerelésem az esőkkel nem szűkkezűen bánó kis nyaraláshoz. Majd összeszedem magam, ha jön egy kis szabadidő, aztán teszek fel sok képet.
Addig meg, őrült november jön, sok utazással megint, meg a covid is itt van már hetek óta, sok barátunk covidos, persze itt nem kötelező a maszk sem, míg Skóciában igen, szerettem is, én amúgy is hordom, mert szeretek bújkálni. A múltkor valaki észrevett a boltban és kereste a szemkontaktot velem, s én meg totál játszottam a hülyét, azóta kicsit bánt is a dolog, mert simán beszélhettem volna vele.
Most meg mi is átbillentünk arra az oldalra, hogy idősek otthona látogatási tilalom. Eddig ezt láttuk a hírekben, hogy mennyire szörnyű, hallottam a barátnőmtől, akik anyósát bevitték múlt februárban és kész vége, nem látogathatták egyáltalán. De ezt érezni, még úgy is, hogy nem vagyok konkrétan ott sem, hát nem jó érzés, s bár decemberben megpróbálok egy hazautat, nem remélek sok jót, hogy látom a mamát még idén. Az tartja bennem a lelket, hogy legalább jó helyen van. Hogy jól néz ki, hogy vigyáznak rá. Hogy ha valaki meglátogatja, ő öt perc múlva már nem is emlékszik rá.
Leave a Reply