negyvenkor néztem az órára, három negyvenkor már nem bírtam a forgolódást tovább, felkeltem, szép nyugisan megreggeliztem, ha lehet az olyan korai evést reggelinek nevezni egyáltalán, aztán háromnegyed ötkor elindultam. Másfél óra út, fotózás, másfél óra vissza, tízre hazaértem. Megfagytam. Másodszor mentem majdnem fölöslegesen, ma reggelre megfagytak a virágok, amik miatt mentem, de voltak birkák a gyümölcsösben, az szép volt. És aztán egész úton hazafelé azon gondolkoztam, hogy miért vagyok balek. Hogy miért használnak ki emberek. Hogy miért akkor keresnek, ha kell nekik valami. S megkapják, akkor miért nem köszönik meg? Ilyenek. Az ember szerint ilyen a természetem, segítő, adó, hát ilyen vagyok. Aha
Leave a Reply