hétvégével zártuk ezt a rövid, de mégis rétestészta februárt. Az ember vasárnap lenyírta a füvet, tavaly ez március elején volt. A legfontosabbakkal foglalatoskodtam, almafa, hóvirág, gyűszűvirág. Szórtam el vadárvácska magot. A sweet pea-k szépen növekednek. Sehol nincs a profikéhoz képest, mert csak pár hete ültettem őket, de lesz belőlük virág nyáron így is. Tegnap egy fotózáson voltam, kertben, de nem kert, hanem ételfotós, viszont húú, egész nap ezt a hatalmas fát nézegettem a kert végében, prunus cersifera-nak gondolom, akármi is, kérdem a pasitól, hogy hozhatok-e el belőle egy kis ágat. Erre levág nekem két hatalmast, alig tudtam betenni a kocsiba. Tiszta karácsony. A nap fénypontja, pedig az egész nap jó volt (volt ott egy magyar srác is, sokat dolgozik ezzel a pasival, akinek fotóztam, már korábbról ismertem, fénypont volt ő is a napban) Hozok be mindenfélét, ilyenkor a kökény virágzik itt, de mielőtt virágzik hozok be belőle, van egy hely a szomszéd faluban, ahol kiváló, nagyon korai. magnoliáról is vágtam le egy kisebb ágat, lassan az is kivirágzik. Szigorúság van, vigyázunk a Földre, semmi olyan vágott virágot nem veszek, ami nem ebben az országban nevelkedett. De mindig van kint egy ág egy bog, amit be tudok hozni, a nagy virágáradat előtt. A japánbirsről nem is vágtam még. Mamának volt egy nagy piros a konyhaablak alatt. Vagy van még mindig, remélem.
Leave a Reply