kerekerd'eux

legizgalmasabb napja mindig a kenyérsütős. Most, hogy már tudok rendes kovászos kenyeret sütni, elkezdtem variálni. Szeretnék sokkal nagyobb hidratáltságú kenyeret sütni, mint amit általában szoktam, de az ember ne kezdje rögtön azzal. Neki is fogtam, bár az ember szerint minek bajlódok vele, miért nem csinálom a jól bejáratottat. PONT az ilyen hozzáállástól akadok ki legjobban, de nála már megszoktam, így nem szóltam be, csak tettem a dolgomat. Már ahogy a sütőfazékba tettem, éreztem, hogy nem teljesen oké itt a helyzet, de aztán végül is lett belőle egy szuper kenyér. Még mindig nincs ott, ahol akarom, de remélem még sok év áll előttem gyakorolni. Majd a kis balatoni portámon, bár akkor inkább a Búzalelkébe mennék kenyeret venni, ugyebár. Ó meg aztán péntek van és süt a nap és délután dolgozni fogok, sőt jövő héten is három napot, végre végre fényképezős napok. Aztánmeg. Olyan kertes megbízást kaptam tavaszra és nyárra, hogy